Az igazságügyi szakértők polgári peres eljárásban betöltött szerepét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény határozza meg. A 177. § (1) szerint akkor rendelhető ki szakértő, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. Ha a szakértő személyében a felek megegyeznek, akkor a bíróság azt a szakértőt rendeli ki, ha a felek nem állapodnak meg a szakértő személyében, akkor arról a bíróság dönt.

Egyenlő tapasztalatú és felkészültségű felek esetében ez a szabály igazságos és jól működik. Más a helyzet akkor, ha az egyik fél jól ismeri az adott szakterület szakértőinek hasonló szakkérdésekre adott korábbi szakvéleményeit, a másik fél pedig nem. Tipikusan ilyen helyzet áll elő a nagy közmű szolgáltatók és a fogyasztóik, például az áramszolgáltatók és a lakossági fogyasztók közötti peres ügyekben. A szolgáltatók különböző típusú ügyekre specializálódott ügyvédi irodákkal állnak szerződéses jogviszonyban, míg a fogyasztónak gyakran ügyvédre sincs pénze. Az ügyvédi irodák jól ismerik a rendelkezésre álló igazságügyi szakértők adott esetre vonatkozó véleményét, sokkal jobban, mint a laikus fogyasztó vagy az ügyvédje. Egyes ügyvédi irodák nem hajlandóak elfogadni olyan szakértő kirendelését, akiről feltételezhető, hogy véleményében számukra kedvezőtlen elemek is lesznek, ezzel igyekeznek maguk felé billenteni a mérleg nyelvét.

Egy konkrét eset megítélése általában független a szakértő személyétől. Ha a szükséges szakértelem birtokában alapos feltáró munkát végez, és részrehajlás nélkül elemzi a körülményeket, akkor ugyanarra a következtetésre kell jutni minden szakértőnek. Vannak azonban olyan esetek, melyeknél ugyanazon körülményekből más részelem hangsúlyozásával más következtetések vonhatóak le. Ilyen például a villamos fogyasztásmérők mágnesezésével elkövetett szabálytalan vételezés esete. Az indukciós elven működő fogyasztásmérő műszeres vizsgálatával feltárt jelenség minden esetben azonos: lényegesen többet mutat a tényleges fogyasztásnál, aminek oka a fékmágnes erejének jelentős lecsökkenése. Ezt könnyű kimutatni, könnyű az ok-okozati viszonyt feltárni, mivel a gyengébb fékmágnes kisebb fékező erőt szolgáltat a szükségesnél, ezáltal gyorsabban forog a tárcsa. A kérdés azonban az, hogy miért csökkent a fékmágnes ereje. Ennek elvileg több oka is lehet (lásd Rés a fogyasztásmérőn című írásomat):
1. Erős mágnest helyezett valaki a fogyasztásmérőre azért, hogy fékezze a tárcsa forgását. A gyanúsítotti vallomások alapján ez valóban sok esetben előfordult, tehát az áramszolgáltató részéről megalapozottnak tűnik az áramlopási szándékra való következtetés. További kérdés lehet, hogy ki és milyen céllal helyezte oda a mágnest.
2. Más külső hatások, pl. villámcsapás, mechanikai behatás, magas hőmérséklet következtében is történhet a fékmágnes erővesztése. Ezek azonban olyan jelentős nyomot hagynak, hogy könnyen felfedezhetőek, bizonyíthatóak.
3. A mágnes anyagának öregedése, mágneses erejének lassú, de folyamatos csökkenése. Hosszú és költséges vizsgálat nélkül nem zárható ki teljes biztonsággal, hogy a mágnes erővesztése gyártástechnológiai hibára vezethető vissza. Magyarországon ilyen vizsgálatot még nem végeztek, pedig a laboratóriumi és szellemi háttér rendelkezésre áll.

A mágnes anyagvizsgálatának elvégeztetése helyett a szolgáltatót képviselő ügyvédi iroda inkább azzal a lehetőséggel él, hogy nem egyezik bele olyan szakértő kirendelésébe, akiről tudja, hogy szakvéleményében leírja a mágnes anyaghibájának lehetőségét is. Ezzel eleve olyan helyzetet teremt, hogy csak a fogyasztó tehető felelőssé a fékmágnes legyengüléséért.

A mágneses befolyásolás lehetősége azonban egy másik problémát is fölvet. A mágnessel könnyen befolyásolható fogyasztásmérő ugyanis nem alkalmas az elszámolás alapjául szolgáló mérésre. A mérőműszerekre vonatkozó alapvető követelményeket és egyedi előírásokat a 8/2006. (II. 27.) GKM rendelet 1. számú melléklete a következőképpen határozza meg:
7.1. „A mérőműszer esetében nem megengedett az olyan műszaki tulajdonság, amely megkönnyítheti a műszer használatával való visszaéléseket, ugyanakkor a véletlen helytelen használat eshetőségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni.” Az erős mágnessel való beavatkozás könnyen végrehajtható visszaélésnek számít, tehát az ilyen tulajdonsággal rendelkező műszer nem alkalmas elszámolásra.

Ha a szolgáltatók betartanák a fogyasztásmérők alkalmasságára vonatkozó előírásokat, a mágneses beavatkozás problémája fel sem merülne, nem is létezne.
Az indukciós elektromechanikus mérési elven működő fogyasztásmérő elavult, ezeket a készülékeket le kellene cserélni korszerű elektronikus fogyasztásmérőkre. Ezzel a lemágnesezés lehetősége megszűnne, mivel az elektronikus eszközök érzéketlenek az erős állandó mágnesekre. A csere egyébként az ipari fogyasztók esetében már megtörtént, a lakossági fogyasztók esetében is megkezdődött, de túlságosan lassan halad. Ennek oka minden valószínűség szerint a csere költségeire vezethető vissza.

Az indukciós fogyasztásmérők mágneses befolyásolásának megakadályozására létezik egy egyszerű megoldás: megfelelő anyagú, kialakítású és méretű zárt dobozban kell elhelyezni a fogyasztásmérőt, (a népnyelv az egyik típus neve alapján katabox-ként ismeri) ami a jogszabályok előírásait teljesíti. Ilyen dobozokat szerelnek fel már az új építésű családi házaknál, de nem lenne semmi akadálya a régi épületek esetében sem az átalakításnak. Természetesen ez is jelentős költség az áramszolgáltatóknak.

Mágneses árnyékolással egyszerűen ki lehetne zárni a mágneses beavatkozás lehetőségét, ha olyan készülékeket gyártanának, amik mágnesesen érzékeny részeit lágy ferromágneses anyagból készült burkolat venné körül. Mivel az indukciós mérési elv nem korszerű, érthető, hogy ilyen irányú fejlesztésbe már nem invesztálnak.

8.2. ”A metrológiai jellemzők szempontjából meghatározó szerkezeti elemet úgy kell kialakítani, hogy megfelelő védelemmel rendelkezzen. A tervezett biztonsági intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az esetleges beavatkozások bizonyítását.”

Az indukciós fogyasztásmérők nem rendelkeznek megfelelő védelemmel, hiszen a szolgáltatók maguk állítják, hogy egy mágnessel megváltoztatható a kijelzett érték. A szerkezeti elemek rosszul vannak kialakítva, mert hiányzik a külső mágneses tér elleni megfelelő védelem. Ezeket a fogyasztásmérőket 50 évvel ezelőtt tervezték, nem gondolhattak a mai igényekre. Az elmúlt évtizedekben elmaradt a szükséges korszerűsítés, eljárt fölöttük az idő, ez az alkalmatlanság valódi oka.

A mágneses beavatkozás bizonyítására (jelzésére) semmilyen megoldást nem alkalmaznak, pedig erre is lenne lehetőség. A mágneses beavatkozás regisztrálására létezik egy egyszerű megoldás a mágneses tér hatására elszíneződő fólia gyártáskori, vagy utólagos beszerelésével. A gyanús esetekben elég lenne megnézni a fólia színét, ennek alapján könnyen el lehetne dönteni, hogy történt-e mágneses beavatkozás. A fólia elhelyezhető lenne az átlátszó burkolaton belül, így a mágnessel manipuláló személy maga is azonnal látná cselekedete eredményét, ami elriasztaná a további beavatkozástól.

Kecskemét, 2014.
Kiss László igazságügyi szakértő