2013-ban Magyarországon több mint ötmillió ponton, több mint 35 TWh energiát vételeztek a villamos hálózatból, aminek nagykereskedelmi ára hozzávetőlegesen 1000 milliárd Ft volt. Fontos gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az elfogyasztott energia mérése pontos legyen, hogy mindenki annyit fizessen, amennyit fogyaszt.

A mérés pontossága műszaki meghibásodás vagy szándékos befolyásolás miatt romolhat. Ha kiderül a pontatlan mérés ténye, akkor nem csak a pontos mérés helyreállítását kell elvégezni, hanem meg kell állapítani a pontatlan mérés következtében keletkezett kárt, hogy azt a felek egymás között el tudják számolni. Ehhez először meg kell határozni a ténylegesen elfogyasztott energia mennyiségét, majd meg kell állapítani a hibásan mért és a ténylegesen elfogyasztott energia különbségét, végül ezen különbözet forintban kifejezett értékét.

Sok esetben maguk a felek sem tudják megállapítani a tényleges fogyasztást, ezért gyakran alakul ki vita közöttük. A vitában érintett felek, illetve az ügyben eljáró nyomozóhatóság vagy bíróság ilyenkor  kérheti igazságügyi szekértő bevonását. A szakértő feladata az, hogy a körülmények alapos vizsgálatával megállapítsa, hogy valóban hibás volt-e a mérés, illetve mennyi volt a méretlenül vagy hibásan vételezett energia mennyisége és annak értéke.

A pontatlan méréssel vagy méretlenül vételezett energia mennyisége utólag nem minden esetben állapítható meg pontosan, azt legtöbbször csak becsülni lehet. A becslés megbízhatósága a rendelkezésre álló adatoktól függ.

100%-os pontossággal meghatározható a tényleges fogyasztás abban az esetben, ha mérési hiba következtében a fogyasztásmérő egy állandó arányszámmal módosított értéket mér. Ilyen hiba keletkezik, ha a mérőváltók áttételének kompenzálására a szolgáltató szakembere nem megfelelő szorzószámot programoz be a digitális fogyasztásmérő memóriájába. Ilyenkor meg kell határozni a beállított és a helyes szorzószám arányát, és ezzel az arányszámmal kell szorozni a mért fogyasztást. Mivel a fogyasztásmérőből kiolvasható a hibás szorzó beállításának időpontja, pontosan meghatározható a hibás mérés intervalluma és a tényleges fogyasztás.

Közel arányos a mért fogyasztás csökkenése, ha kimarad a fogyasztásmérő áram-vagy feszültségbemenetét tápláló egyik fázis, miközben a fogyasztók energiaellátása zavartalan. Ez akkor fordul elő, ha elromlik egy mérőváltó, és lekapcsol a túláramvédelmi eszköz. Mérőváltók csak nagyfogyasztóknál kerülnek beépítésre, ott viszont jó közelítéssel szimmetrikus a terhelés, ezért ilyen esetben a tényleges fogyasztás 2/3 részét méri a fogyasztásmérő. A tényleges fogyasztást tehát a mért fogyasztás 1,5-el való szorzása szolgáltatja. A hiba kezdete itt nem olvasható ki a fogyasztásmérő memóriájából, de könnyen megállapítható a szolgáltató központi adatbázisában tárolt negyedórás mérési adatokból. A hiba keletkezésekor ugyanis a mért fogyasztás ugrásszerűen csökken az előző érték 2/3 részére, majd a hiba kijavításakor ugrásszerűen nő az előző fogyasztás 1,5-szeresére. Ilyen esetben körültekintően kell eljárni a szakértőnek, mivel a fogyasztás üzem közben egyébként is erősen ingadozik. Megfelelő matematikai függvény szerint előállított fogyasztási diagram segítségével jól ki lehet szűrni a rendszertelen ingadozást, és láthatóvá lehet tenni a hiba kezdetét.

Bizonytalanabb becslést lehet adni a tényleges fogyasztásra a mérés szándékos befolyásolása (áramlopás) esetén. Ha fogyasztásmérő nélkül, vagy annak megkerülésével történik a vételezés, akkor a méréstörténeti adatokat, az ingatlanon található fogyasztókészülékeket, illetve az áramkorlátozó eszköz áteresztőképességét lehet alapul venni. Mindhárom esetben ismerni kell az áramlopás kezdetének és végének dátumát. Ha nem deríthető ki a kezdő dátum, akkor a szolgáltatók üzletszabályzata egységesen egy évben maximálja a szabálytalan vételezésre figyelembe vehető időszak hosszát.
A szabálytalan vételezést megelőző és az azt követő szabályos vételezés mérési adatainak átlaga jó közelítéssel szolgáltatja a szabálytan mérés időszakában vételezett energia mennyiségét. Ezt a számítást csak nagyfogyasztók esetén lehet elvégezni, mert csak ott állnak rendelkezésre megbízható havi vagy negyedórás leolvasási adatok. Lakossági fogyasztóknál évente egyszer történik leolvasás a szolgáltató részéről, 11 alkalommal becslés, vagy a fogyasztó bemondása alapján történik a számlázás. Ezért lakossági fogyasztók esetén ez a módszer megbízhatatlan eredményt szolgáltatna.
Az ingatlanon található fogyasztókészülékek és az ott élők fogyasztási szokásainak ismeretében, jól becsülhető a tényleges fogyasztás. Ismerni kell hozzá az egyes készülékek teljesítményét és azok napi átlagos bekapcsolási idejét. Ha nem ismertek a fogyasztókészülékek, akkor a szolgáltatók üzletszabályzata egységesen 3,29 óra/nap bekapcsolási időt ír elő, és az áramkörben levő áramkorlátozó eszköz áteresztőképessége alapján kell megállapítani a teljesítményt.

Kecskemét, 2014.
Kiss László villamosmérnök, igazságügyi szakértő