Igazságügyi szakértőként különös áramlopási esetek felderítésében kellett részt vennem. Az itt bemutatott két áramlopási módszert indukciós fogyasztásmérők esetében alkalmazzák.

Az első módszer lényege a tárcsa forgásának mechanikus fékezése. Az egyik megoldás szerint egy kis átmérőjű furatot készítettek a mérő házán úgy, hogy a furaton keresztül éppen be lehessen vezetni egy vékony huzalt vagy lószőrt a mérő belsejébe. Az ügyesen bevezetett huzalt nekinyomják a tárcsának, hogy a súrlódás révén gátolja annak forgását. A furat mérete olyan kicsi, hogy egy egyszerű szemrevételezéses vizsgálattal észre sem lehet venni. A lebukás veszélyét úgy lehet csökkenteni, hogy a huzalt csak ellenőrzésmentes időszakban hagyják a mérőben, máskor pedig kihúzzák. Hogy a lyukat még észrevehetetlenebbé tegyék megfelelő anyaggal, ügyesen álcázzák. Az áramszolgáltató csak egy alapos ellenőrzéskor, általában mérőcsere alkalmával jön rá a lopásra. Ez az eljárás szinte minden forgótárcsás mérőnél használható, a régebbi GANZ típusú fémházas műszerektől, a legmodernebbekig egyaránt.

A tolvajok legtöbb esetben nincsenek tisztában a módszer veszélyeivel. Súlyos áramütés léphet föl, ha fémhuzalt használnak, mivel a huzal ki-be helyezése közben hozzáérhet a feszültség alatt álló belső alkatrészekhez. A lószőr, vagy vékony műanyag huzal esetében nincs közvetlen áramütés-veszély.
A kis méretű furat elkészítése nem könnyű, a vékony huzal kezelése sem egyszerű, ezért a találékony tolvajok más módszert is kitaláltak. A fémházas fogyasztásmérőkön az üveglap alsó széle és a fémház között egy rést alakítanak ki, aminek a mérete kb. 20 mm x 0,5 mm. Mivel a mérő általában szemmagasságban kerül felszerelésre, a rés szemből nézve egyáltalán nem észlelhető, sőt alapos vizsgálattal is csak nehezen fedezhető fel. A résen keresztül egy kb. 15-20 cm hosszú, 10 mm széles és 0,3 mm vastag fólia csíkot vezetnek be a mérőbe, amit nekinyomnak a tárcsának. A lebukásveszély miatt a fóliát ennél sem lehet állandóan benne hagyni a mérőben. A többszöri ki - és behelyezés miatt az üveg éles széle elforgácsolja a fóliát, ezért a mérő belsejében jelentős mennyiségű törmelék keletkezik. Törmelékkel jár a rés elkészítése is, mert az üveglap rögzítésére gyárilag egy kemény műgyantát használnak, ami a rés kialakításakor eltöredezik, és a darabkák beleesnek a mérőbe. A mérő hitelesítésekor ez a törmelék könnyen észrevehető. A képen egy réssel ellátott mérő látható, a szemléletesség kedvéért egy képeslap sarka van helyezve a résbe.

Rafináltabb megoldás az úgynevezett mágneses befolyásolás. A 2000-es évek elejétől már a kereskedelmi forgalomban is megjelentek a szupererős állandó mágnesek, amik alkalmasak az indukciós fogyasztásmérők tárcsájának fékezésére anélkül, hogy fizikailag meg kellene bontani a fogyasztásmérő zártságát. Ügyes áramtolvajok észlelhető külsérelmi nyom nélkül tudják csökkenteni a mért fogyasztást akár a tényleges fogyasztás felére, harmadára is. A tárcsa lassúbb forgását több hatás okozza:
1. A külső mágneses tér a szögsebességgel arányos feszültséget indukál a forgó tárcsában, ami a Lenz-törvény értelmében olyan örvényáramot kelt benne, ami fékezi annak forgását.
2. Az erős mágneses tér átjárja a forgatónyomatékot létrehozó feszültség-és áramtekercs vasmagját, ezzel megváltoztatja annak mágnesezési állapotát, a rendszer munkapontját. A munkapont-eltolódás hatására csökken a hajtónyomaték, lassul a tárcsa forgása.
3. A külső mágneses tér a polaritástól függően növelheti, vagy csökkentheti a beépített fékmágnes fékező erejét. Egyik esetben lassító, másik esetben gyorsító hatást is kifejthet a kívülre helyezett mágnes. Próbálgatással lehet eldönteni, hogy a hatás végül lassító vagy gyorsító lesz.
A próbálgatásnak, a mágnes ide-oda helyezgetésének azonban lesz egy nem várt hatása: lemágneseződhet a beépített fékmágnes, ettől lényegesen megemelkedik a tárcsa fordulatszáma. Az emelkedés a normális érték többszöröse is lehet, és ez okozza a legtöbb esetben a bajt. A mérő sokkal többet mutat a tényleges fogyasztásnál, az áramszámla hirtelen többszörösére ugrik. A fogyasztó csapdába kerül: vagy tűr és fizet, vagy bejelenti a hibát az áramszolgáltatónak, ők bemérik a hibát és a fogyasztó még többet fizet. Fizeti a kötbért és fizeti az ellopott áram becsléssel megállapított értékét.
Mivel a fékmágnes legyengült mágneses erején kívül nem marad más nyom, nehezebb az ok-okozati összefüggést bizonyítani, mint a fizikai behatolással járó módszerek esetében. A legnehezebb azt a kérdést megválaszolni, hogy valóban az áramlopás céljából ráhelyezett külső mágnes okozta a fékmágnes legyengülését, vagy más ok is lehetett? Megkönnyítheti a szándékos befolyásolás bizonyítását vagy elvetését, ha hosszabb időszakra rendelkezésre állnak a hiteles fogyasztási adatok. A fogyasztási görbéből szerencsés estben következtetni lehet a szabálytalan vételezés tényére, kezdetére és végére.

Kecskemét, 2014.
Kiss László igazságügyi szakértő