A lakossági áramlopások jellemzője, hogy nagy az esetek száma, de kicsi az egy elkövetőre jutó ellopott energia mennyisége (hozzávetőlegesen néhány százezer Ft). A szabálytalanul vételezők kiszűrésére gyakori ellenőrzéseket kell taratani, ez nagy apparátust igényel, növeli az áramszolgáltatók költségét. A felderített esetek bizonyítása, a kárérték megállapítása és behajtása jelentősen terheli az igazságszolgáltatást. Az eljárás összes költsége sok esetben jóval magasabb, mint a lopással okozott kárérték.
Ezzel szemben az ipari fogyasztói körben viszonylag kevés az esetszám, de egy-egy elkövető jelentős mennyiségű energiát vételez szabálytalanul. Előfordult már 100 millió Ft körüli kárérték megállapítás is, de a 10 milliós esetek nem számítanak ritkaságnak.

A jelentősebb ipari fogyasztók által vételezett energiát már nem a hagyományos indukciós fogyasztásmérővel mérik, hanem korszerű digitális műszereket építettek a rendszerbe. Döntő többségüket bekapcsolták a távleolvasási rendszerbe, ami azt jelenti, hogy a fogyasztás jellemző adatait rádiófrekvenciás összeköttetésen keresztül negyedóránként továbbítják a szolgáltató központi adatbázisába. Így minden adat két helyen kerül tárolásra: egyrészt a fogyasztási helyen levő fogyasztásmérőben, másrészt a szolgáltató adatbázisában. A fogyasztó internetes hozzáférést kap a saját adataihoz, bármikor össze tudja hasonlítani a fogyasztásmérője által mutatott értéket a szolgáltató adatbázisban található értékkel. Más előnyök mellett, a rendszer fontos tulajdonsága, hogy az adatok utólag nem változtathatóak meg, nem lehet az mérőt „visszatekerni”. Maga a fogyasztásmérő műszer sokkal védettebb, mint egy hagyományos indukciós műszer, nem manipulálható olyan egyszerű módszerekkel. A szerelők LapToppal járnak a beállításhoz, speciális csatolóval lehet a kommunikációt megvalósítani a fogyasztásmérő és a LapTop között, a beállításhoz speciális programot használnak. Ennek ellenére ezeket a rendszereket is meg lehet támadni, az áramlopás lehetősége itt is kialakítható. Az alábbiakban több olyan módszert mutatok be, melyek segítségével az utóbbi időben áramot loptak.

Az áramváltó manipulálása:
Az ipari fogyasztók nagy teljesítményt igényelnek, a hozzá tartózó nagy áramot nem vezethetik át közvetlenül a fogyasztásmérőn, hanem áramváltó segítségével letranszformálják (arányosan lecsökkentik) a fogyasztásmérő mérési tartományába. Az arányos csökkentést a fogyasztásmérő egy arányos növeléssel kompenzálja, így a fogyasztásmérő által mutatott (és a távleolvasási adatbázisba bekerült) kompenzált fogyasztás megegyezik a valóságos fogyasztással. Ha például 200/5-ös az áramváltó áttétele, akkor a fogyasztásmérőn 40-es szorzót kell beállítani, ha 500/5-ös az áttétel, akkor 100-as szorzó szükséges. Ha a beállított szorzó nem egyezik meg az áramváltó áttételének hányadosával, akkor hibás lesz a mérés. A fogyasztó akkor fizet kevesebbet, ha a szorzó kisebb az áttételből számított hányadosnál. Az első példára visszatérve, meg lehet felezni az áramszámlát, ha 200/5-ös áramváltó esetén nem 20-as, hanem 10-es szorzó kerül beállításra. Az ilyen típusú csalás több módszerrel is megoldható:
1. Lecsökkentik a beprogramozott 20-as szorzót 10-esre. Ez házilagosan nem valósítható meg, mert ugyanolyan felszerelés szükséges hozzá, mint amilyen a szolgáltató szakembereinek van. Az eszközök nem hozzáférhetőek, valamilyen módon össze kell játszani a szerelőkkel, az pedig lebukásveszélyt jelent. A lebukás veszélye más ok miatt is nagy, hiszen az első ellenőrzéskor kiderül, hogy a szorzót megváltoztatták.
2. Kisebb a lebukás veszélye, ha egy beállított szorzószám mellett az áramváltó áttételét változtatják meg. Ehhez nagyobb áttételűre kell cserélni mindhárom áramváltót. Ha a 200/5-ös áramváltót 400/5-ösre cserélik, akkor 80-as szorzó kompenzálná megfelelően a fogyasztást, de ha marad a 40-es szorzó, akkor csak felét méri a tényleges fogyasztásnak. Az áramváltó cseréje sem könnyű, de egy átlagos képességű műszaki szakember el tudja végezni. A lebukás elkerülése érdekében az is fontos, hogy az új áramváltó pont olyan legyen, mint a lecserélt, különben az ellenőrzés azonnal felderíti a csalást. A feliratokat tartó címkét le kell szedni a régiről, és rá kell helyezni az újra. Mindenféle típusú áramváltó könnyen beszerezhető a kereskedelemben, csupán a feliratozás megváltoztatása igényel némi ügyességet. A csalás az áramváltó gondos szemrevételezéses ellenőrzésével észlelhető. Gyanú esetén egyszerű áramméréssel megállapítható az áttétel, amit össze kell hasonlítani a beállított szorzóval.
Van még egy árulkodó jele az ilyen csalásnak: az áramváltókat lezáró plombát meg kell bontani a cseréhez, utána újra le kell plombálni. Ha nincs plombanyomója a cserét végző személynek, akkor a hibásan visszazárt plomba elárulja a beavatkozást.
3. Az áramváltót sem kell cserélni akkor, ha az áramváltó szekunder kivezetései közé behelyeznek egy sönt vezetéket. Ezt a kb. 30 mm hosszú vezetéket legjobban a szekunder oldali sorkapcsokban lehet elrejteni. Ha az áthidaló vezeték ellenállása megegyezik a fogyasztásmérő bemeneti ellenállásával, akkor éppen fele akkora fogyasztást mér a műszer, mint a tényleges. Ezt a műveletet is el lehet végezni házilagosan, semmilyen különleges szaktudás, vagy eszköz nem kell hozzá. A sorkapcsok is plombával lezárt térben helyezkednek el, ezért itt is árulkodó lehet a plomba állapota.
4. A szorzószám és áttétel megváltoztatásán kívül más, hasonló eredménnyel járó módszer is előfordul. Még az előzőnél is egyszerűbben lehet áramot lopni, ha felcserélik a 3 db. áramváltó valamelyikének k-l jelű szekunder kivezetéseit. A szekunder vezetékek két egymás melletti sorkapocshoz csatlakoznak, ahonnan tovább vezetik az áramot a fogyasztásmérő árambemenetéhez. A fölcserélt kivezetések hatására az adott fázisban vételezett fogyasztást negatív előjelűnek méri a fogyasztásmérő, tehát levonja a másik két fázis fogyasztásának összegéből, ezért hozzávetőlegesen 67%-al kevesebbet mér a tényleges fogyasztásnál. Ha feszültségváltó is van a mérőrendszerben, annak a szekunder kivezetéseit felcserélve ugyanolyan hatás érhető el, mint az áramváltó esetén. Mindkét beavatkozást szemrevételezéssel, illetve méréssel lehet felderíteni. Ez a beavatkozás is a plomba megbontásával jár, tehát annak ellenőrzését feltétlenül el kell végezni.
5. Feszültségváltós mérőrendszer esetén a fogyasztásmérő feszültségbemenetét minden esetben kismegszakítóval védik az esetleges zárlattól. A kismegszakító is plombával védett térrészben kerül elhelyezésre, de bizonyos térbeli elrendezés esetén meg lehet oldani a három db. kismegszakító valamelyikének kívülről történő lekapcsolását. Ehhez olyan kis nyílást alakítanak ki a takarólemezen, amin keresztül egy meghajlított acélhuzallal be lehet nyúlni, és segítségével ki vagy be lehet kapcsolni a kismegszakítót. Egy fázis kikapcsolásával 33%-al csökkenthető a mért fogyasztás a ténylegeshez képest. A beavatkozáshoz a plombát nem kell eltávolítani, ezért a beavatkozás nyomait csak alapos szemrevételezéssel lehet felderíteni. A nyílást úgy alakítják ki a lemezen, mintha az a hanyag szerelés miatt keletkezett volna, ezzel is igyekeznek kibújni a felelősségre vonás elől.

Az itt felsorolt 5 áramlopási módszer mindegyikét jellemzi a mért fogyasztás ugrásszerű változása. Mivel a fogyasztási adatok folyamatosan bekerülnek a szolgáltató adatbázisába, lehetősége van azok figyelésére, folyamatos elemzésére. Gyanús fogyasztáscsökkenés, vagy az áramlopás befejezését jelentő fogyasztásnövekedés estén helyszíni vizsgálatra kerül sor, amikor véget lehet vetni a szabálytalan vételezésnek, és meg lehet kezdeni a fogyasztó elleni eljárást.

Kecskemét, 2014. április 4.
Kiss László igazságügyi szakértő